A kosarad üres
Taxus Baccata Fastigiata Robusta
Többnyire több törzsű széles bokor vagy kisebb fa. Tűlevelei laposak, sötétzöldek, puhák, magköpenye piros. Kétlaki növény. A metszést jól tűri, sövénynek is alkalmas. Az árnyékot, sőt a mély árnyékot is jól bírja. Meglehetősen szárazságtűrő, talaj iránt igénytelen, de a pangó vizes helyeket nem kedveli. Növekedése viszonylag lassú. Végleges magassága:5-7m, szélessége:2-4m. Az egész növény erősen mérgező, kivéve a piros magköpenyt (ez minden tiszafára igaz).
Taxus baccata
A Tiszafa vagy tiszafenyő tűlevelei elegáns sötét zöldek. Magyarországon is őshonos, így egy igazán jól működő növényről van szó.
A tiszafa (Taxus baccata) – akárcsak a babérmeggy – klasszikus sövénynövény.
Bírja az árnyékot, a napos helyet, betegségekkel szemben ellenálló, kiválóan metszhető, alakítható. Sűrű, mélyzöld leveleivel, ősszel pedig piros terméseivel díszít.
Rengeteg tiszafa fajta létezik (például az aranylombú tiszafa, vagy az oszlopos tiszafa), és ha valaki nem szeretne terméseket látni, elérhetőek meddő fajtái is. Nagy előnye, hogy “örök darab”-nagyon hosszú életű, kifejezetten egészséges, és ha egyszer elérte a kívánt méretet, nagyon könnyű fenntartani a formát.
Jól bírja a nyírást, ágrendszere igen sűrű így tökéletes sövénynövény.
Napon félárnyékban és akár teljes árnyékban is jól érzi magát, ezzel megkönnyítve dolgunkat.
A tiszafának a mai Magyarország területén két őshonosnak vélt előfordulása van. Ezek közül az egyik a Bükkben található, ahol több helyen elszórva van jelen. A másik előfordulása a Déli-Bakonyban található. Ez a „Szentgáli tiszafás”-ként ismert állomány.
A tiszafát, mint az örök élet szimbólumát ültették kápolnák, templomok és temetők kertjébe, különösen északnyugat Franciaországban és Nagy-Britanniában. Olykor a kolostorkert közepére is tiszafát ültettek, de falvak főterein is találkozunk vele, ahol a tanácskozásokat tartották és a település fontos ügyeiben döntéseket hoztak.
Ma az igen szerény mennyiségben rendelkezésre álló tiszafát elsősorban a faszobrászatban és dísztárgyak készítésére használják (faragott vagy esztergályozott kivitelben). Rajzolata, színe, tartóssága és rugalmassága alapján a tiszafa a világ legértékesebb fái közé tartozik.
Tiszafa
Tiszafa
A tiszafa gondozása, igényei
Talajra igénytelen, bármely kerti talajban jól fejlődik, ha ültetéskor komposztált marhatrágyát keverünk az ültetőközegéhez. Ültetés után évente egyszer, tavasszal érdemes megtrágyázni komposzttal, érett istállótrágyával, esetleg szerves granulátummal.
Ültesénél – ahogy a többi növénynél is – oda kell figyelni a megfelelő öntözésre. Begyökeresedés után szárazságtűrő, nem kíván különösebb odafigyelést, csak a nyári extrém száraz hónapokban szükséges vizét pótolni.
Télállósága kiváló, a több éves növényeket fagyás nem fenyegeti, esetleg a lombkorona külső leveleit csípheti meg a fagy, ezeket tavasszal el kell távolítani.
Betegségekkel szemben ellenálló, jelentős kártevője nincs.
Alak: Koronája széles, terebélyes, felfelé kiszélesedő formájú. Ágai hajlékonyak, vörössesbarna színűek.
Magasság: kifejlett magassága 4-6m.
Levél: Tűlevelei nyáron világos smaragdzöld, télen sötét smaragdzöld színűek, laposak. Kérge vörösesbarna.
Növekedés: Lassú növekedésű.
Igény: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Árnyékot is jól tűri. Várostűrő, kártevőkre nem érzékeny. Jó vízellátottságú, tápdús és jó vízelvezetésű talaj igényel. Nyáron az öntözéséről gondoskodjunk. Hazánk klímáját jól bírja, teljesen télálló. Nyírást, erősebb visszametszést nagyon jól tűri ezért látványos zárt sövény nevelhető belőlle. Minden része mérgező, kivéve a termés piros magköpenye. A növény érintve nem mérgező, ezért biztonságosan nevelhető kertekben, kizárólag fogyasztva mérgező.
Felhasználás: Metszés nélkül nagyobb kertek szoliter növénye. Metszéssel kisebb kertek térelválasztó sövény növénye.
Ültetési idő: A cserepes kiszerelésű örökzöldek egész évben telepíthetőek megfelelő öntözés mellett. (Kivéve a téli időszakban, tartós nappali és éjszakai fagyok esetén.) Földlabdás kiszerelésű örökzöldek tavasszal és ősszel telepíthetőek. A szakmailag helyes időszakban kitermelt földlabdás növények, intenzív öntözés mellett, egész évben telepíthetőek. (Kivéve nyári hőségben és téli időszakban, tartós nappali és éjszakai fagyok esetén.)